Mit is ünneplünk így a télbe lépdelve, kérdezhetjük teljesen megalapozott gyanúval, hogy ismét egy kis ismerethiány, egy kis történelmi tudatlanság, ámítás áldozatai vagyunk, persze csak ha nem járunk utána a témának. Sokan boldogan ünneplik december 25-ét Jézus születésének napjaként, annak ellenére, hogy valójában maga a keresztény egyház választotta emléknapként számára, 325-ben az első niceai zsinaton, majd a 4. században, I. Gyula pápasága alatt kezdték ünnepelni. Előtte december 25-én az újjászülető napot ünnepelték Aurelianus császár 275-ben hozott rendelete szerint.
Ám ennél is korábbra nyúlik vissza őseink kerecseny-ünnepe, s a karácsony szavunk is valószínűsíthetően ebből alakult át magas-mély hangrendváltozással. A téli napforduló, azaz december 21-e őseink életében is jelentős ünnep volt. Ilyenkor összegyűltek, magukkal hozva a kerecsensólymokat: a Nap madarakat, majd a táltosok áldása után felröptették őket a levegőbe. Ezt nevezték kerecseny ünnepnek, amelyet később betiltottak a táltos vallással együtt. Az ünnep kiűzése meglehetősen jól sikerült a magyarságunk tudatából, csakúgy, mint sok más is. Ennek ellenére kutatók pár népi hagyományban felfedezték maradványait madáreresztés illetve madármise néven. A népszokás szerint a gyerekek karácsony előtt sok verebet fognak, majd az éjféli misén a templomban szabadon eresztik őket.
A madár, mely nemzetünk ősi szimbóluma: a kerecsensólyom (Hierofalco Cherrug), azaz a turul. Európában főként a Kárpát-medencében él, az itteni állomány 80%-a Magyarországon. Az elmúlt évszázad viszontagságai során szinte a kipusztulás szélére sodródott, szigorúan védett, ám hála a lelkes természetvédőknek, mára 20-30-ról 100 felettire lehetett szaporítani az itthon fészkelő madárpárok számát. Az ő jelenlétük is bizonyítja, hogy akaratunkkal igenis új fejlődés kapui nyílhatnak meg, Turul népét nem lehet eltörölni a Föld szívéből, a Kárpát-medencéből.
Így hát arra buzdítalak benneteket, gondoljunk ma őseinkre, a sólymokra, a hazánkra, és egymásra is szeretettel!
Eddig megtekintve:263
